Hol volt,
hol nem volt,
volt egy kevély
kiskakas,
tarka tollas,
tarajas,
piros lábú,
piros csőrű,
begyeskedő
kiskakas.
 
Ejhaj, csibekas!
Kevély volt a kiskakas.
 
Ez a kevély
kiskakas,
tarka tollas,
tarajas,
talált egyszer
az úton,
nem az úton:
a kúton,
talált egy szem
gyöngyöcskét –
 
csillogó,
villogó,
kényes,
fényes
gyöngyöcskét.
 
Ejhaj, csibekas!
Megörült a kiskakas.
 
Hát a kevély
kiskakas,
tarka tollas,
tarajas,
kitátotta
csőröcskéjét,
s hamm!
bekapta
gyöngyöcskéjét:
hamm!
hamm!
bekapta.
 
Csőröcskében,
gyöngyöcskével,
kényeskével,
fényeskével,
ide szállt,
oda szállt,
udvarukban
szaladgált
a kis kevély
kakaska.
 
Ejhaj, csibekas!
Szaladgált a kiskakas.
 
Hát a kevély
kiskakas,
tarka tollas,
tarajas,
gyöngyöcskéjét
hol letette,
hol felvette,
nézegette,
kerülgette,
 
csipegette,
viszegette;
piros lábán
illegett,
tarka farka
billegett,
kukorékolt:
„Kukurikú!
Ku-ku-ku-ku-
kukurikú!”
 
Ejhaj, csibekas!
Futkosott a kiskakas.
 
Hát a kevély
kiskakas,
tarka tollas,
tarajas,
ugrándozván
sövényre,
szökkent,
röppent,
szállva szállott
a tyúkudvar
fölébe.
 
Onnét leszállt
a földre,
csőröcskében
gyöngyöcske:
csillogott,
villogott,
mint napocska
ragyogott.
 
Ejhaj, csibekas!
Röpdösött a kiskakas.
 
Meglátta egy
tyúkocska,
s kérve kérte:
„Kakaska!
Add ide a
gyöngyöcskét,
hadd játszódjak
kicsinykét.”
De a kevély
kakaska
gyöngyöcskéjét
nem adta.
 
Ejhaj, csibekas!
Kevély volt a kiskakas.
 
Meglátta egy
kiskacsa,
s kérve kérte:
„Kakaska!
Add ide a
gyöngyöcskét,
hadd játszódjak
kicsinykét.”
De a kevély
kakaska
gyöngyöcskéjét
nem adta.
 
Ejhaj, csibekas!
Kevély volt a kiskakas.
 
Meglátta egy
pici nyúl,
s kérve kérte:
„Kakas úr!
Add ide a
gyöngyöcskét,
hadd játszódjak
kicsinykét.”
De a kevély
kakaska
gyöngyöcskéjét
nem adta.
 
Ejhaj, csibekas!
Kevély volt a kiskakas.
 
Meglátta egy
kiskecske:
„De szép fényes
gyöngyöcske!
Add ide a
gyöngyöcskét,
hadd játszódjak
kicsinykét.”
De a kevély
kakaska
gyöngyöcskéjét
nem adta.
 
Ejhaj, csibekas!
Kevély volt a kiskakas.
 
Meglátta egy
lovacska,
s kérve kérte:
„Kakaska!
Add ide a
gyöngyöcskét
hadd játszódjak
kicsinykét.”
De a kevély
kakaska
gyöngyöcskéjét
nem adta.
 
Ejhaj, csibekas!
Kevély volt a kiskakas.
 
Hát a kevély
kiskakas,
tarka tollas,
tarajas,
dehogy adta
gyöngyöcskét
játszadozni
kicsinykét;
szaladt,
szaladt
messzire,
gyöngyöcskével
csőribe,
meg sem állott
Tiszáig,
Tisza szélső
partjáig,
csőriben
gyöngyöcske,
nézte magát
a vízbe.
 
Ejhaj, csibekas!
Mit látott a kiskakas!
 
Hát a kevély
kiskakas,
tarka tollas,
tarajas,
mit lát vízi
tükörben,
kukorintván
dühödten?
Egy kevély
kiskakast,
tarka tollast,
tarajast,
csőriben
– ohohó! –
gyöngyöcske,
ragyogó.
 
Egy garas,
két garas!
Ámuldozhatsz,
kiskakas!
Piros csőrrel
tátogatott,
gyöngyöcskéhez
odakapott.
 
Ejhaj, hejehaj!
Gyorsan utolér a baj!
 
Mikor csőrét
kitátotta,
gyöngyét vízbe
pottyantotta.
Volt, nincs,
hova lett?
Gyöngyöcskéje
odalett!
 
Kukurikú, csibekas!
Megjárta a kiskakas.