Köszöntő 

Már megjöttünk ez helyre, 
anyák köszöntésére, 
anyám, légy reménységben, 
köszöntelek egészségben. 

Gyöngyharmatos hajnalba 
kivirult a hajnalka, 
szép kivirult hajnalkák, 
köszöntsétek jó anyát.

Amennyi a zöld fűszál,
égen ahány csillag jár, 
májusban a szép virág: 
annyi áldás szálljon rád. 

Ahány csepp a tengerben, 
annyi hála szívünkben, 
gyermekeid hő szavát 
hallgasd meg ma jó anyánk.

 Anyák napjára

Úgy repültem, mint a madár!
Pedig szárnyam sincsen.
Virágot is hoztam Neked!
Pedig kertem sincsen.

A szeretet az én szárnyam 
Szívem az én kertem.
Anyák napján köszöntelek,
Édesanyám, lelkem!

Fazekas Anna: Köszöntő

Donászi Magda: Anyák napján 

Tavaszodik, kis kertemben 
kinyílik a tulipán. 
Ragyognak a harmatcseppek 
anyák napja hajnalán. 

Kinyílott a bazsarózsa, 
kék nefelejcs, tulipán, 
neked adom anyák napján, 
édes-kedves anyukám.

Donászi Magda: Anyáknapja van ma

Üres a kis csóka fészek
Egy májusi reggel.
Az öt vidám csókagyerek
Tán világgá ment el.

Csóka mama szívdobogva
Keresgette oket,
De nem látták sem a nyuszik,
Sem a fürge őzek.

Jönnek! Szólt a kakukk,
Ki a legmesszebbre látott,
Kis csőrében mindegyik hoz
Egy-egy szál virágot 

Hol voltatok? Szólt az anyjuk,
S megcsuklik a hangja.
Neked hoztunk virágot,
Mert ma van anyák napja.

 Móra Ferenc: Anyának 

Álmomban az éjszaka
aranykertben jártam.
Aranykertben aranyfán
aranyrigót láttam.
Aranyrigó énekét
a szívembe zártam.
Ahány levél lengedez
szélringatta ágon,
ahány harmatcsepp ragyog
fűszálon, virágon
Édesanyám, fejedre
annyi áldás szálljon.

Zelk Zoltán: Este jó, este jó

Este jó, este jó
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.

Ég a tűz, a fazék
víznótát fütyül
bogárkarika forog
a lámpa körül.

A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár:
mégse szomorú.

Lassu tánc, lassu tánc
táncol a plafon,
el is érem már talán, 
olyan alacsony.

De az ágy, meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a 
fekete falak.

Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is mint a füst,
mert könnyű vagyok...

Ki emel, ki emel
ringat emgemet?
kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet....

Elolvadt a világ,
de a közepén 
anya ül és ott ülök
az ölében én.

 József Attila: Mama



Már egy hete csak a mamára
gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral az ölében,
ment a padlásra, ment serényen.


Én még oszinte ember voltam,
orditottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra,
engem vigyen föl a padlásra.


Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám,
s a ruhák fényesen, suhovam,
keringtek, szálltak a magosba.


Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő, -
szürke haja lebben az égen,
kékitőt old az ég vizében. 

 Létay Lajos: Édesanyám, mit segitsek?



Édesanyám mit segitsek?
Cukrot törjek? Hozzak lisztet?
Megpörköljem tán a kávét?
Elszaladjak hagymaszárért?


Neked száz és száz a dolgod,
mig ebédünk egybehordod;
mig az asztal megteritve,
csak te fáradsz, te s megint te!


Ámde én nem hagylak téged,
tétlen mint is nézhetnélek?
S épp ma van lám neved napja,
hát igy üld meg, mosogatva?


Édesanyám, mit segitsek,
hogy ne fáradj, légy mind frissebb?
Megtennék én mindent érted,
minden gondtól kimélnélek.
Hogy vidáman élj sokáig,
s ifjan lásd meg unokáid.