Hol volt,
hol nem,
egy kunkorifarkú kakas.
Egyszer elébe gurul az úton,
hoppsza! egy ezüst garas.
 
Megörül igen a kakas,
a kedve igen magas.
Kukorint:
„Ihajla, hej!
Gyere csak, garasom!
Szomjamat oltanom
kocsmába szaladok,
borocskát ihatok,
egy ezüst garasért
jut egy meszely!”
 
A kunkorifarkú kakas
csőriben az ezüst garas.
Elindul az úton,
elindul magába,
szalad a kocsmába;
a kedve igen magas.
 
Az úton elébe toppan,
elé egy kacsa a porban.
Kérdezi:
„Ugyan hova,
kunkorifarkú koma?”
Kukorint nagyot a kakas:
„Ihol egy ezüst garas!
Ihajla, hej!
Csőrömbe garasom!
Szomjamat oltanom
kocsmába szaladok,
borocskát ihatok,
tőled se sajnálom
jó kacsa pajtásom,
egy ezüst garasért
jut egy meszely!”
 
A kacsa vele megyen.
A kakas megy elöl,
kacsa a második,
kocsmába szaladnak
nagy sebesen.
 
Egy kismalac elébük áll,
a kakas fülibe
így kornyikál:
„Ugyan,
ugyan,
hova,
kunkorifarkú koma?”
Kukorint nagyot a kakas:
„Ihol egy ezüst garas!
Ihajla, hej!
Csőrömbe garasom!
Szomjamat oltanom
kocsmába szaladok,
borocskát ihatok,
tőled se sajnálom
kismalac pajtásom,
egy ezüst garasért
jut egy meszely!”
 
A malac is vele megyen.
A kakas legelöl,
kacsa a második,
a malac harmadik,
kocsmába szaladnak
nagy sebesen.
 
Elébük áll mekegve
az úton egy szakállas kecske.
Kérdezi:
„Ugyan hova,
kunkorifarkú koma?”
 
Kukorint nagyot a kakas:
„Ihol egy ezüst garas!
Ihajla, hej!
Csőrömbe garasom!
Szomjamat oltanom
kocsmába szaladok,
borocskát ihatok,
tőled se sajnálom
szakállas pajtásom,
egy ezüst garasért
jut egy meszely!”
 
A kecske is vele megyen.
A kakas legelöl,
kacsa a második,
a malac harmadik,
a kecske negyedik,
kocsmába szaladnak
nagy sebesen.
 
Egy szamár az úton áll,
már messziről így ordibál,
kérdezvén:
„Ugyan hova,
kunkorifarkú koma?”
 
Kukorint nagyot a kakas:
„Ihol egy ezüst garas!
Ihajla, hej!
Csőrömbe garasom!
Szomjamat oltanom
kocsmába szaladok,
borocskát ihatok,
tőled se sajnálom
nagyfülű pajtásom,
egy ezüst garasért
jut egy meszely!”
 
A szamár is vele megyen.
A kakas legelöl,
kacsa a második,
a malac harmadik,
a kecske negyedik,
szamár az ötödik,
kocsmába szaladnak
nagy sebesen.
 
A kunkorifarkú kakas,
a kacsa,
a malac,
a kecske,
a szamár
kedve igencsak magas.
 
Ihol a kocsma,
hopp!
Kopognak ablakán:
kopp!
Ajtaját löködik:
„Hej!
Bor kéne,
egy jó meszely!”
 
Seregel mind befelé;
a kakas legelöl,
kacsa a második,
a malac harmadik,
a kecske negyedik,
szamár az ötödik,
s állnak a kocsmáros
színe elé.
 
A kunkorifarkú kakas
csőriben az ezüst garas.
Kukorint:
„Ihajla, hej!
Borocskát hadd igyunk,
mert igen szomjazunk,
ötünknek elég lesz
egy jó meszely!”
 
Jut nekik jókora hely.
Asztalhoz leülnek,
köréje csücsülnek,
a kakas,
a kacsa,
a malac,
a kecske,
a szamár,
s az ezüst garasért
jut fínom borocska,
egy jó meszely.
 
No előbb melyik igyon?
Szabódnak igen-nagyon.
Azt mondják:
„Igyon a kakas!
Övé volt az ezüst garas!”
 
A kacsa ezt mondja.
„Háp!
Hallod-e, kunkorifarkú
koma?
Kezdd el, no kezdd
legalább!”
 
A malac így biztogatja:
„Kortyintson az legelőbb,
kortyintson legeslegelőbb,
améknek malac farkánál
kunkorgós kunkoribb a
farka!”
 
A kecske így szól mekegve:
„Elsőnek inni előtted,
kunkori farkad előtt
ugyan van másnak
mersze?”
 
A szamár köhint:
„Iá!
Kunkorifarkú, igyáááá!
Tied az ezüst garas,
a te kedved olyan magas!”
De alig mondja.
„Iá!
Kunkorifarkú, igyáááá!”
 
Fölborul,
föl a meszely!
S a fínom borocska
mind szerte csorogva,
mind szerte csöpögve,
csöpp,
csöpp,
csöpp, a földre,
ihajla, hej!
 
Hát volt-nincs ezüst garas,
volt-nincs kedv, igen magas.
Fínom bort szomjában
abban a kocsmában
nem ivott
se kacsa,
se malac,
se kecske,
se szamár,
se kunkorifarkú kakas.