Hol volt,
hol nem,
messze, messze,
volt egy boglyos,
lompos,
loncsos,
egy bozontos
öreg medve,
annak pedig fia kettő,
két kis boglyos,
lompos,
loncsos,
két bozontos
tréfás kis semmirekellő.
 
Hát egyszer
az öreg medve
megy,
megyen
a rengetegbe,
megyen egy kis málnát
szedni,
megy a boglyos,
lompos,
loncsos,
a bozontos
öreg medve
éhségiben málnát enni.
 
Megyen a medve,
morrog a mája,
megy vele
a rengetegbe
két kis boglyos,
lompos,
loncsos,
két bozontos
fiacskája.
 
Megyen a medve,
morrog a mája,
megy az öreg
medve előtt
két kis boglyos,
lompos,
loncsos,
két bozontos
fiacskája.
 
Elunják a hosszú sétát,
s a két boglyos,
lompos,
loncsos,
két bozontos
kölyökmackó
sorra veszen minden tréfát.
 
Szól a kisebb
boglyos,
lompos,
kis bozontos:
 
„Úton megyen, nem poroz,
vízen megyen, nem csobog,
nádon megyen, nem suhog,
sáson megyen, nem susog,
eső éri, nem ázik,
ha fagy éri, nem fázik…
Mi az?”
 
Felel rá az öreg medve:
„Héj, te kölök,
hát mi lenne?
Az bizony a napsugár!”
 
Tovább folytatják a sétát,
s a két boglyos,
lompos,
loncsos,
két bozontos
kölyökmackó
szedi elő a sok tréfát.
 
Szól a nagyobb
boglyos,
lompos,
kis bozontos:
„Erdőn átal
vég vásznakat teregetnek…
Mi az?”
 
Felel rá az öreg medve:
„Héj, te kölök,
hát mi lenne?
Az bizony az országút!”
 
Tovább folytatják a sétát,
s a két boglyos,
lompos,
loncsos,
két bozontos
kölyökmackó
szedi sorra a sok tréfát.
 
Szól a kisebb
boglyos
lompos,
kis bozontos:
 
„Kifele megy:
befele áll,
befele megy:
kifele áll,
lefele megy:
felfele áll,
felfele megy:
lefele áll…
Mi az?”
 
Felel rá az öreg medve:
„Héj, te kölök,
hát mi lenne?
Az bizony a macska farka!”
 
Tovább folytatják a sétát,
s a két boglyos,
lompos,
loncsos,
két bozontos
kölyökmackó
szedi sorra a sok tréfát.
 
Szól a nagyobb
boglyos,
lompos,
kis bozontos:
 
„Zöld istállóban
fekete lovak
piros szénát esznek…
Mi az?”
 
Felel rá az öreg medve:
„Héj, te kölök,
hát mi lenne?
Az bizony a görögdinnye!”
 
Tovább folytatják a sétát,
s a két boglyos,
lompos,
loncsos,
két bozontos
kölyökmackó
szedi sorra a sok tréfát.
 
Szól a kisebb
boglyos,
lompos,
kis bozontos:
 
„Madarak szállnak szárnyak
nélkül,
fára ülnek lábak nélkül,
jön egy király napkeletről,
mind megeszi szája nélkül…
Mi az?”
 
Felel rá az öreg medve:
„Héj, te kölök,
hát mi lenne?
Az bizony a hó és a nap!”
 
Tovább folytatják a sétát,
s a két boglyos,
lompos,
loncsos,
két bozontos
kölyökmackó
szedné még sorra a tréfát,
de az apjuk
csöndet int,
a két mackóra tekint,
két kis bozontos fiára,
és ő kérdez utoljára:
 
„Úton megyen médula,
keze-lába korcsolya,
szőr maga, szőr nadrágja,
szilágyi bársony a szakálla…
Mi az?”
 
Hallgat ám
a két okos,
boglyos,
lompos
és bozontos
tréfálkozó kicsi bocs.
Tekergetik
nyakukat,
úgy szégyellik
magukat.
Mondogatják magukban:
„Úton megyen médula,
keze-lába korcsolya,
szőr maga, szőr nadrágja,
szilágyi bársony a szakálla…
Mi az?
Mi az?”
 
Szól az apjuk:
„Látjátok?
Éppen ezt nem tudjátok.
Majd megmondom, micsoda:
Hát a MEDVE –
no, elég volt,
elég mára a tréfából,
mind a kettőtök buta!”
 
Megyen a medve,
morrog a mája,
megy az öreg
medve előtt,
egymás mellett,
kéz a kézben,
két kis boglyos,
lompos,
loncsos,
két bozontos
fiacskája.