Hol volt, hol nem,
hajdanában,
volt valahol
a világban,
hol volt, hol nem
egy egér –
egy kis szürke,
csuda fürge,
hosszú bajszú,
hosszú farkú,
macskát ijesztgető hangú,
aki a vész elől futva
minden lyukba belefér.
 
Hanem hát
a kisegér
a bőrébe
sose fér.
Nem törődik
semmi vésszel,
kutakodik
nappal-éjjel,
mindig a kamrába jár –
oda bizony
a kis szürke,
csuda fürge,
hosszú bajszú,
hosszú farkú,
macskát ijesztgető hangú,
nyalánk,
falánk
kis betyár.
 
Hanem egyszer
– hajahaj!
utoléri ám a baj!
Talált egy nagy túrósdézsát,
abban túró maradékát,
s szedni a dézsától dézsmát
hoppsza!
éppen nekiállt –
mikor arra
járt a macska,
és a körme közé kapta,
körme közé
a kis szürkét,
csuda fürgét,
hosszú bajszút,
hosszú farkút,
macskát ijesztgető hangút,
téve a farkába kárt.
 
Ajjajaj!
Hajjajaj!
Sírt az egér:
„Jajjajaj!”
Hogyan lesz ő már egér?
Mikor elvesztette farkát –
Kérte hát
a huncut macskát,
adja vissza
hosszú farkát,
mert az egér farka nélkül
egy lyukas garast sem ér!
 
Rítt az egér,
rídogált,
esdekelve
kuncorált,
hanem az a huncut macska
egér farkát dehogy adta,
hajha!
nem kegyelmezett –
Egerünket arra kérte,
hogy a farkáért cserébe
menjen a tehén elébe,
tehéntől kérjen ebédre
neki egy tányér tejet.
 
A kisegér
elszaladt,
a tehénre
ráakadt:
„Tehén komám,
hallod-e,
mondok egyet,
süss ide!
Adjál tejet énnekem,
tejet macskának viszem,
tejet megissza a macska,
s farkincámat visszaadja,
különben nincs életem!”
Szól a tehén:
„Nem lehet!
Adtam tejet
eleget!
Menj a rétre
a kaszáshoz,
de ne fogj ám
kószáláshoz,
hozzál nékem füvecskét,
adok érte tejecskét!”
 
A kisegér
elszaladt,
a kaszásra
ráakadt:
„Héj, te kaszás,
hallod-e,
mondok egyet,
süss ide!
Adjál füvet énnekem,
füvet tehénnek vetem,
tehén tejet ad nekem,
tejet macskának viszem,
tejet megissza a macska,
s farkincámat visszaadja,
különben nincs életem!”
 
Szól a kaszás:
„Nem lehet!
Nem kaszálok
több füvet!
Menj a pékhez,
szaladj te,
friss cipócskát
hozz ide,
cipót, kiflit vagy zsemlyét,
adok érte füvecskét!”
 
A kisegér elszaladt,
hát a pékre
ráakadt:
„Héjha, te pék,
hallod-e,
mondok egyet,
süss ide!
Adjál cipót énnekem,
cipót kaszásnak viszem,
kaszás füvet ad nekem,
füvet tehénnek vetem,
tehén tejet ad nekem,
tejet macskának viszem,
tejet megissza a macska,
s farkincámat visszaadja,
különben nincs életem!”
 
Szól a pék is:
„Nem lehet!
Sütöttem már
eleget!
Csizmadiát keresd meg,
a csizmámat
foldja meg,
szögeljen rá új patkót,
adok érte friss cipót!”
 
A kisegér
elszaladt,
a mesterre
ráakadt:
„Csizmadiám,
hallod-e,
mondok egyet,
süss ide!
Pék csizmáját foltozd meg,
patkóját is szögezd meg,
pék ad cipót énnekem,
cipót kaszásnak viszem,
kaszás füvet ad nekem,
füvet tehénnek vetem,
tehén tejet ad nekem,
tejet macskának viszem,
tejet megissza a macska,
s farkincámat visszaadja,
különben nincs életem!”
 
Szól a mester:
„Nem lehet!
Foldozgattam
eleget!
A disznóhoz szaladj innét,
vásálj tőle
nekem sörtét,
s pék nem marad mezítláb,
adok neki új csizmát!”
 
A kisegér
elszaladt,
a disznóra
ráakadt:
„Aj, te disznó,
hallod-e,
mondok egyet,
süss ide!
Adjál sörtét énnekem,
sörtét mesternek viszem,
mester csizmát ad nekem,
csizmát a péknek viszem,
pék cipót ad énnekem,
cipót kaszásnak viszem,
kaszás füvet ad nekem,
füvet tehénnek vetem,
tehén tejet ad nekem,
tejet macskának viszem,
tejet megissza a macska,
s farkincámat visszaadja,
különben nincs életem!”
 
Szól a disznó:
„Nem lehet!
Adtam sörtét
eleget!
Szaladj el
a makkfához,
a makkfától
makkot hozz,
ha hozol egy makkszemet,
kap sörtét a mestered!”
 
A kisegér
elszaladt,
a makkfára
ráakadt:
„Héj, te makkfa,
hallod-e,
mondok egyet,
süss ide!
Adjál makkot énnekem,
makkot disznónak viszem,
disznó sörtét ad nekem,
sörtét mesternek viszem,
mester csizmát ad nekem,
csizmát a péknek viszem,
pék cipót ad énnekem,
cipót kaszásnak viszem,
kaszás füvet ad nekem,
füvet tehénnek vetem,
tehén tejet ad nekem,
tejet macskának viszem,
tejet megissza a macska,
s farkincámat visszaadja,
különben nincs életem!”
 
Szól a makkfa:
„Nem lehet!
Adtam makkot
eleget!”
 
Ajjajaj!
Hajjajaj!
Sírt az egér:
„Jajjajaj!”
A makkfánál
sírdogált,
keservesen
kuncorált.
Hát ahogy ott
rídogált,
keservesen
kuncorált,
lepottyant egy makk
az ágról,
le a lombok
magasából,
rá a kisegérre:
„Kopp.”
S még három makk:
„Kopp, kopp, kopp!”
S egy fejebúbjára:
„Csekk!”
 
S a kis szürke,
csuda fürge,
hosszú bajszú,
hosszú farkú,
macskát ijesztgető hangú
farka-vesztett kisegérke
annyit se nyikkantott.
„Nyekk!”
Annyit se nyikkantott.
„Nyekk!”
Fölkapott egy
makkszemet,
makkal szaladt disznóhoz,
disznó adta a sörtét,
sörtét vitte mesternek,
mester adta a csizmát,
csizmát vitte a péknek,
pék adta a cipócskát,
cipót vitte kaszásnak,
kaszás adta a füvet,
füvet vitte tehénnek,
tehén adta a tejet,
tejet vitte macskának –
tejet megitta a macska,
s farkincáját visszaadta,
vissza a kisegérnek.
 
Ha egér-farkincát
nem adja a macska,
lenne ez a mese
sokkal hosszabbacska!