A kunkorifarkú kakas
Hol volt, hol nem, egy kunkorifarkú kakas. Egyszer elébe gurul az úton, hoppsza! egy ezüst garas. Megörül igen a kakas, a kedve igen magas. Kukorint: „Ihajla, hej! Gyere csak, garasom! Szomjamat oltanom kocsmába szaladok, borocskát ihatok, egy ezüst garasért jut egy meszely!” A kunkorifarkú kakas csőriben az ezüst garas. Elindul az úton, elindul magába, szalad a kocsmába; a kedve igen magas. Az úton elébe toppan, elé egy kacsa a porban. Kérdezi: „Ugyan hova, kunkorifarkú koma?” Kukorint nagyot a kakas: „Ihol egy ezüst garas! Ihajla, hej! Csőrömbe garasom! Szomjamat oltanom kocsmába szaladok, borocskát ihatok, tőled se sajnálom jó kacsa pajtásom, egy ezüst garasért jut egy meszely!” A kacsa vele megyen. A kakas megy elöl, kacsa a második, kocsmába szaladnak nagy sebesen. Egy kismalac elébük áll, a kakas fülibe így kornyikál: „Ugyan, ugyan, hova, kunkorifarkú koma?” Kukorint nagyot a kakas: „Ihol egy ezüst garas! Ihajla, hej! Csőrömbe garasom! Szomjamat oltanom kocsmába szaladok, borocskát ihatok, tőled se sajnálom kismalac pajtásom, egy ezüst garasért jut egy meszely!” A malac is vele megyen. A kakas legelöl, kacsa a második, a malac harmadik, kocsmába szaladnak nagy sebesen. Elébük áll mekegve az úton egy szakállas kecske. Kérdezi: „Ugyan hova, kunkorifarkú koma?” Kukorint nagyot a kakas: „Ihol egy ezüst garas! Ihajla, hej! Csőrömbe garasom! Szomjamat oltanom kocsmába szaladok, borocskát ihatok, tőled se sajnálom szakállas pajtásom, egy ezüst garasért jut egy meszely!” A kecske is vele megyen. A kakas legelöl, kacsa a második, a malac harmadik, a kecske negyedik, kocsmába szaladnak nagy sebesen. Egy szamár az úton áll, már messziről így ordibál, kérdezvén: „Ugyan hova, kunkorifarkú koma?” Kukorint nagyot a kakas: „Ihol egy ezüst garas! Ihajla, hej! Csőrömbe garasom! Szomjamat oltanom kocsmába szaladok, borocskát ihatok, tőled se sajnálom nagyfülű pajtásom, egy ezüst garasért jut egy meszely!” A szamár is vele megyen. A kakas legelöl, kacsa a második, a malac harmadik, a kecske negyedik, szamár az ötödik, kocsmába szaladnak nagy sebesen. A kunkorifarkú kakas, a kacsa, a malac, a kecske, a szamár kedve igencsak magas. Ihol a kocsma, hopp! Kopognak ablakán: kopp! Ajtaját löködik: „Hej! Bor kéne, egy jó meszely!” Seregel mind befelé; a kakas legelöl, kacsa a második, a malac harmadik, a kecske negyedik, szamár az ötödik, s állnak a kocsmáros színe elé. A kunkorifarkú kakas csőriben az ezüst garas. Kukorint: „Ihajla, hej! Borocskát hadd igyunk, mert igen szomjazunk, ötünknek elég lesz egy jó meszely!” Jut nekik jókora hely. Asztalhoz leülnek, köréje csücsülnek, a kakas, a kacsa, a malac, a kecske, a szamár, s az ezüst garasért jut fínom borocska, egy jó meszely. No előbb melyik igyon? Szabódnak igen-nagyon. Azt mondják: „Igyon a kakas! Övé volt az ezüst garas!” A kacsa ezt mondja. „Háp! Hallod-e, kunkorifarkú koma? Kezdd el, no kezdd legalább!” A malac így biztogatja: „Kortyintson az legelőbb, kortyintson legeslegelőbb, améknek malac farkánál kunkorgós kunkoribb a farka!” A kecske így szól mekegve: „Elsőnek inni előtted, kunkori farkad előtt ugyan van másnak mersze?” A szamár köhint: „Iá! Kunkorifarkú, igyáááá! Tied az ezüst garas, a te kedved olyan magas!” De alig mondja. „Iá! Kunkorifarkú, igyáááá!” Fölborul, föl a meszely! S a fínom borocska mind szerte csorogva, mind szerte csöpögve, csöpp, csöpp, csöpp, a földre, ihajla, hej! Hát volt-nincs ezüst garas, volt-nincs kedv, igen magas. Fínom bort szomjában abban a kocsmában nem ivott se kacsa, se malac, se kecske, se szamár, se kunkorifarkú kakas.
|